Azután, hogy a Ford seregnyi, magát meghazudtolóan kiváló és a többi autógyártónak is komoly fejfájást okozó modellt mutatott be az elmúlt években, nem volt nehéz kitalálni, hogy az új Mondeo megjelenése ismét felrúgja majd a középosztályban uralkodó erőviszonyokat.

Nemcsak a gyorsan híressé vált embereknek, az autógyáraknak is gondot okoz a hirtelen jött siker. Hiszen a csúcsról kizárólag lefelé vezet az út, az első helyet tartósan megőrizni pedig szinte lehetetlen. Egyszerre volt tehát különösen könnyű, egyben mégis rendkívül nehéz dolga a Fordnak az új Mondeo megalkotásakor. Könnyű volt azért, mert a Mondeónak elég volt a korábban a Ka és Puma, majd nemrégiben az eladási sztárrá vált Focus modellekkel kijelölt irányvonalat követnie. Ezek megmutatták, hogy a vásárlók fogékonyak a legfrissebb Ford-receptre, amelynek összetevői a friss forma, a jó kidolgozás, a kategóriatársakénál élvezetesebb vezethetőség és a kulturált működés. Csakhogy legnagyobb európai Fordként a Mondeónak minden ponton felül kellett múlnia a modellpaletta kisebb típusait. Arra ugyanis számítani lehet, hogy a mostani Focusról nagyobb autóra átnyergelő autósok az eszükre és a szívükre hallgatva hűségesek maradnak a márkához. Márpedig a Focust überelni nem kis feladat - még a középkategória magasabb árszintjén sem.

De nem azért a Ford a világ egyik legnagyobb autógyártó konszernje, hogy a véletlenre bízza egy ilyen fontos modelljének a sorsát. Ez abból is kiderül, hogy például az új Mondeo az első autó a világon, amelyet teljesen számítógéppel terveztek. És a teljesen ez esetben ténylegesen azt jelenti, hogy a Mondeo legapróbb csavarjának, biztosítószegének és műanyagburkolatának - anyagmegjelöléssel, kidolgozási minőséggel, cikkszámmal együtt - a C3P elnevezésű elektronikai rendszerben már létezett a komputeres megfelelője, amikor a legelső próbaautót összeállították a számítógép által előírt alkatrészekből. Ez a kocsi akkor már százezer kilométereket futott virtuális autópályákon, újra meg újra átalakított utasterébe ezerszer szálltak be különféle méretű, korú és nemű animált próbautasok, és számtalan alkalommal csapták már különböző falaknak, oszlopoknak és különféle járműveknek szimulált modelljeit, mielőtt ama legelső prototípusnak először átfordult volna az önindítója.

A gondos tervezés pedig a Mondeo minden porcikáján érezhető. Az alapszintű elvárásokat oly könnyedséggel teljesíti az új kocsi, hogy teljesen lefegyverzi az embert. Döbbenetesen tágas a belseje, az óriási helyet már-már feleslegesnek is érezni - ehhez persze hozzátartozik, hogy az autó kívülről sem éppen kicsi. Kifogástalan az ergonómia; talán az általunk tesztelt, csúcsszintű Ghia-változathoz mellékelt, nagytudású hifirendszer működtetésén látszik a legjobban, hogy az idiótabarát-kivitel elsődleges szempontok között szerepelt a kocsi kezelőszerveinek a kialakításakor. Noha a belső kialakításon látszik, hogy a formák és az anyagok kiválasztásánál az Európában jól bevált sémát, a VW Passatot vették mintának, ám a fordos tervezőkben volt annyi kísérletező kedv, hogy kissé felrúgják a követendő, szigorú stílust és ízlésesen sportos műszerekkel, a márkaidentitást sugárzó ovális időórával, egyedien fekete, csak kevéssé utánzatnak ható ál-fabetétekkel és a váltó körül, a kilincseken, valamint a műszerek körül alkalmazott, alumínium-jellegű díszítésekkel valamicskét oldják a germán hangulatot.

Szerencsére a Focus-műszerfal kaotikus és idegesítő formai játszadozásaiból semmit sem mentettek át a belső térbe, a Mondeóba nemcsak beülni jó, de a közeg még órák múlva is pihentető. Talán csak egyetlen komoly problémánk volt a kocsi utasterével: elöl a vastagabb tömésű Ghia-fotelek néhányunknak még legalsó állásukban is túlságosan magasnak bizonyultak - megkockáztatjuk, hogy az olcsóbb kivitelek ülései emiatt talán kényelmesebbek. De a kitűnően elhelyezett, nagyméretű pedálok, a ki-be és fel-le egyaránt széles tartományok között állítható volán mögött azért így sem okozott nagy gondot az elhelyezkedés. Volt, akit zavartak a kormány küllői, amelyek - ovális keresztmetszetű alumíniumrudak lévén - hidegek és kellemetlen tapintásúak, de tagadhatatlan, hogy így néznek ki jól. Szintén zavaróak a túlságosan vastag A-oszlopok, amelyek sokat kitakarnak a forgalomból. Ezzel a húzással a tervezők egy keveset feláldoztak az aktív biztonságból a passzív (ütközés-) biztonság javára. Zavaró, hogy a külső tükrök kicsik, ezért bennük még az erős ívelés ellenére sem látni jól a mögöttes forgalmat. A Ghia-felszereltséghez tartozó, automatikusan sötétedő belső visszapillantó viszont közel tökéletes.

Akár vezeti az ember, akár csak utazik benne, a Mondeo mindenképpen kivételesen kellemes közeg - ez az általunk tesztelt, kétliteres, négyhengeres, kiegyensúlyozótengelyekkel kisimított járású motorral szerelt kombiverzióra is igaz. Elindulás után azonnal feltűnik, hogy milyen könnyen működnek a kezelőszervek, de az is, hogy a motor szinte tetszőleges fordulatról vehemensen húz, miközben legfeljebb csak sejteti a hangját. A bőrbevonatú volán fogása kellemes, működése precíz, a váltó határozott, rövid utakon kapcsolható, a fékrendszer a sokadik intenzív használat után is óriási lassításokra képes, mégsem hajlamos kis sebességnél a "ragadásra", mint néhány szintén jó fékkel szerelt konkurenséé. A szél- és futóműzajt távolra száműzték a kocsiból, és a komfortérzetet javítja az is, hogy az ablakok meglehetősen nagyok, az utastér tehát kellemesen világos. Vegyes benyomásokat tett ránk azonban a futómű. Átlagos használatban, nem túl rossz minőségű úton haladva kissé feszes, de ezt egyáltalán nem érezni zavarónak. Nagy úthullámokon azonban bólogatni kezd az autó, forszírozott kanyarvételnél pedig zavaróan megdől. Siettetni persze már csak azért sem érdemes a Mondeót, mert a váltója nem tűri a villámkapcsolásokat, gyors fordulókban pedig kiderül, hogy a kombiváltozat futóműve közel sem olyan bolondbiztos, mint akár a Mondeo szedáné, akár a Focusé. Rossz úton a kifejezetten ehhez a változathoz kifejlesztett hátsó kerékfelfüggesztés hajlamos elpattogni az első kerekek által kijelölt ívről, de hirtelen kormánymozdulattal is szemvillanás alatt keresztbeállítható a kocsi. Az önjelölt Niki Laudák nyilván kedvelni fogják ezt a jellemvonást, ám az autósok többsége kellemetlennek ítéli majd a kétarcú, közepes sebességeknél abszolút megbízhatóságot sugalló, hirtelen manőverekre azonban túlkormányzottságba átcsapó futómű reakcióit. Utazóautónak azonban ritka kellemes a Mondeo: gyorsan haladva se zaj, se dobálás nem jut el a bennülőkig, a motor erőlködés nélkül bírja a kemény, német autópályatempót; a hipererős utascellás, légzsákokkal teletömött karosszéria, a legmodernebb blokkolásgátló- és elektronikus fékerőelosztó-rendszerrel, valamint négy hatalmas tárcsával szerelt fékrendszer megnyugtató biztonságot kelt.

Ez a Mondeo-széria végre leszámolt a korábbi változat eleinte rettenetesen unalmas, majd a frissítés után meglehetősen csiricsáréra sikeredett formavilágával. A kocsin úgy alkalmazták a New Edge Design-jegyeket, hogy segítségükkel már messziről is Fordként azonosítjuk be a Mondeót, közelről megvizsgálva seregnyi izgalmas stíluselem fedezhető fel rajta, miközben egyfajta tömbszerű minőség-érzetet sugároz. Talán csak a kombi-farrész sikerült túlságosan gömbölyűre a máskülönben határozott élekkel megrajzolt karosszériához képest. De egyvalamit lenyűgöző profizmussal valósítottak meg a tervezők: az új Mondeót kívül-belül nagyságrenddel drágábbnak érezni, mint amennyibe valójában kerül. Habár a Ford feladta azt a jó szokását, hogy a kombiváltozatot ugyanannyiért árusítsa, mint a négy- és ötajtós kiviteleket, de az alapáras, "ambiente" felszereltségű Mondeo limuzinnál kétszázezer forinttal drágábban megkapható kombi ára így is nevetségesen alacsony a konkurenciához és a kocsi kvalitásaihoz képest. Még az általunk tesztelt, közel a legnagyobb motorral szerelt, a leggazdagabb, automatikus klímaberendezést, rendkívül ízléses könnyűfém-felniket, hatlemezes CD-tárral egybeépített hifit, teljes elektromos extrásítást (ablakok, ködlámpák, tükrök, központi zár) nyújtó Ghia-kivitelű kombiért is alig kérnek hatmillió forintnál többet. Igaz, hogy a városban jellemző tizenegy, országúton pedig nyolc liter fölött alakuló benzinfogyasztással nem mondható kifejezetten spórolósnak az autó, de a mérleg másik serpenyőjében ott van a 12 év korrózióvédelmi garancia, a kisebb sérüléseiből rendkívül olcsón kigyógyítható karosszéria, az örökéletű vezérműlánc a motorban és a húszezer kilométerenkénti olajcsere - tehát a Mondeo fenntartása semmiképpen sem drága mulatság. Akinek pedig a legjobb mindenesre van szüksége, ne keressen tovább! A Mondeóval megtalálta.

Tesztet készítette: Csikós Zsolt

További FORD híreink

@ 2001 KFKI ISYS Informatikai Kft.